2011. március 20., vasárnap

zöldséges leves és hamis túrógombóc



Mióta háziasszonykodom, lassan 8 éve elég sok levest csináltam már, de valahogy a zöldséges leves eddig elmaradt. Ma pótoltam és nem tudom miért nem csináltam, hisz tök egyszerű, mint a húsleves, csak sok-sok zöldség.

Egy kisebb fej vöröshagymát apró kockára vágtam, olajon 4 fej apróra vágott fokhagymát kicsit megpirítottam, rádobáltam két karikára vágott sárga, egy karikára vágott fehérrépát, egy marék borsót, egy negyed zellert, szintén negyed, karalábét, két kisebb krumplit (ezt az utóbbi hármat felkockázva) felengedtem kb. egy liter vízzel, petrezselyemmel, egész borssal és sóval ízesítettem. Még volt megfőzött karfiolom a fagyasztóban ezt is hozzáadtam a végén. A bébnek fagyasztottam le még a nyáron, hogy majd eszi-diétás kaja az akkor 13 kg-os majdnem másfél évesemnek, de nem díjazta így magában, de rakottan imádja.


A másodikat napok óta tudtam, hogy hamis túrógombóc lesz, szóval végül is ehhez kerestem vmi sós levest. gondoltam gyümi levesre is, de a két édes ugye nem lett volna jó.

A gombóchoz a hozzávalók:
450 g kefír
egy nagy kávés bögre búzadara (vagy fél bögre, ha rendes bögrét nézzük)
4-5 ek. cukor, ki milyen édesen szereti

Lábasba a kefírt és mintha tejbegrízt főznénk, bele a cukor és szépen lassan a búzadara, jó keménynek kell lennie, ha hűl, akkor még úgyis keményedik és így lehet belőle jól, hidegen gombócokat formázni.
Szóval ha megfőztük a kefírt, akkor hűtsük ki. Amíg pihen, addig pedig meg lehet pirítani hozzá a zsemlemorzsát. Az uram csupaszon eszi, a túrógombócot is. A túrógombócot ráadásul sósan és tejföllel :D.

Nándi is evett pár gombócot, mindig szokott ugye ebéd után desszert lenni, most ez volt. Ízlett neki, bár neki nem sok dolog van, ami nem ízlik.

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...